Fiatal vagyok, nem éltem át a II. világháború borzalmait, számomra így a neonácik csupán vásári látványosságok. Akiken jó röhögni, hiszen csúnya, ormótlan arcberendezéssel, igénytelen, fekete ruházattal, és a molylepkénél is kevesebb aggyal áldotta meg őket a sors. Egyszerűen képtelen vagyok komolyan venni őket, ezért megbotránkozni sem tudok beteg eszméik terjesztésén, és félelmet sem keltenek bennem.
Az interneten a vélemény szabad, anonim és kontrollálatlan. A legállatiasabb ösztönök kitörésének lecsapódási színhelye. Sikertelen, háborgó elmék érzik elengedhetetlenül fontosnak, hogy szennyvízcsatornába illő véleményeiket közszemlére bocsássák.
Magyarországon a politikai terrorizmus feltételei adottak.
Könyörgöm, miért egy kistelepülés polgármesterének kell előállnia egy olyan javaslattal, amely abszolút állami kompetencia, és már réges-régen orvosolni kellett volna?
Kint egészen extrém hangokat csihol ki magából a szél, majd mivel ilyen a kedve megcsavarja a fákat, végül jó adag kilengésre kényszeríti a villanyoszlopokat. Hát persze, hogy az a csúnya EMBER a hibás, hiszen beavatkozott a természetbe, meg globalizáció, meg fogyasztói társadalom, meg istennyila.
Talán egyesekben az a nem kellően megalapozott gyanú merülhetett fel, hogy blogom klinikai lélegeztető gépre került, már csak órák kérdése, és magához szólítja a Mindenható.
Tudom, hogy a funkcionális analfabetizmus gőzerővel szedi áldozatait a Kárpát-medence ezen viharvert szegletében, a lakosság felét már biztosan maga alá gyűrte e vírus. Na de, hogy már egy irodalomtörténész immunrendszere se tudjon ellenállni korunk pestisének, az vicc...
Sokat elárul egy országról, ha a legértékesebb exportcikke egy csődör. Aki ráadásul annyira magyar, amennyire szerény személyem mongol. Bár most nem a villámléptű mén sikereinek társadalomlélektani vetületén szeretnék élcelődni, illetve nem is sportszakmailag kívánom elemezni a paripa futásait, ott van arra Fajkasházsi Teddi. Inkább a vasárnapi futam körítésének szarvashibáit hánynám tollvégre.
A címben felcsigázott várakozásokkal szemben nem egy felnőtt film forgatókönyvét vetném itten papirosra, sokkal inkább Bajnai csomagjáról morfondíroznék. Már ha egyáltalán lesz olyan, és a bőkezű osztogatás-szindrómában szenvedő, feketeöves komancsokkal telitűzdelt Maszop-potentátak nem fúrják meg ezt is.
Írd és mondd, 800 ezer rokkantnyugdíjas él szerte e hazában, de talán említeni is felesleges: sokuknak kutya baja.
Rövid időn belül sokadszor jelenti ki az országos főrendőr, hogy már nagyon közel a rejtély megoldása, a kirakósjáték a vége felé közeledik, a tettesek bűnös kezeire hamarosan csinos kis karperecek kerülnek. Aztán valami mindig közbejön.
A vetés beérett, úgy fest egy öntevékeny csoport romákat likvidál, legalábbis a nagycsécsi és a tatárszentgyörgyi vérengzés, illetve a galgagyörki géppisztolysorozat hasonló elkövetési módja erre enged következtetni. A szépnevű Petőfi ezredes közvetetten célzott is a lehetséges rasszista motivációra.
Megszűnik létezni a Harmadik Köztársaság egyik legnagyobb hazugsága és aljassága, a 13. havi nyugdíj. Hipp-hipp barbatrükk, hát persze, hogy mégsem megy a lecsóba, a Nagy Reformátor öszvér megoldása révén beépül, hogy azt ne mondjam, átmenti magát az új rendszerbe.
A bilincsbe vert regnáló polgármester látványát eddig legfeljebb egy fikciós hollywoodi tanmesében élvezhette a honpolgár, a való világban semmiképp. A három évtizede változatlan establishmentünk hanyatlása ezzel végképp elkezdődött, így a gazdasági világválság akár tisztítótüzet is hozhat.
Ne kerteljünk: a roma integráció szekere megrekedt a kátyúban. A felzárkózás, a polgárosodás útja hepehupás, az európai és a cigány kultúra értékeinek közeledése távolibbnak tűnik, mint valaha.
Még mindig a vasárnap hajnali brutális gyilkosság hatása alatt állok, a felháborodás hullámai bennem is cunamit idéztek elő. A harag állítólag rossz tanácsadó, így majd később jön elemzés a bestiális tett önmagán túlmutató etnikai-szociális-kulturális hátteréről. Most inkább valami más, amely persze véletlenül sem független Marian Cozma kivégzésétől.
Ez annyira magyaros, hogy már szinte hungarikum. Pipáljuk ki a kötelezőt, nyugtassuk meg háborgó lelkiismeretünket: ismét áldoztunk egyet az átlátható közélet oltárán. És különben is, nadrágunkban üvegzsebek lapulnak. Álmunkban.
Egy női nemi ciklusnyi pauzát tartottam blogfronton. Mivel két éve minden hónapban sikerült postot termelnem, csúnya lenne, ha a 2009. január rubrika üresen árválkodna.
Össznépi szolidaritás látszik kibontakozni Gáza-ügyben a palesztinok oldalán. Radikáljobbtól a demokratákon át az anarchistákig, ugyanazt a nótát húzza a prímás, a CD sajnos beakadt, avagy sokan nem látják a fától az erdőt.
Törékeny demokráciánk fejlődésének egyik csalhatatlan bizonyítéka a kopogtatócédula-biznisz lelepleződése. A dologról eddig is sejthettük, hogy oltári kamu, a zavarosban halászás mintapéldája, amolyan szokásosan magyaros népmese.
